Vége van a nyárnak, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül hátat kell fordítanunk a vízparti üdülőhelyeknek. Igaz, a csobbanás ebben az időben már extrém sportnak számít, de csodálatos élményeket gyűjthetünk a víz mellett is. A kora ősz a maga utánozhatatlan színeivel igazi csoda, s a húsz fok körüli, vagy akár valamivel alacsonyabb hőmérséklet a legideálisabb a hosszú sétákhoz. Legyen a hátizsákunkban egy dzseki vagy pulóver, ha hűvösebb lenne, mint ahogy számítunk rá, húzzunk kényelmes cipőt, s indulhatunk is. Az őszi kirándulás nagy előnye, hogy nem kell aggódnunk a leégés vagy a hőguta miatt, s a nyáriakkal megegyező értékű élményekkel, emlékekkel lehetünk gazdagabbak.

Mint az elején is mondtuk, nem csak az őszi erdő csodálatos, hanem az őszi vízpart is. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a Balaton csak nyáron élvezetes, de bebizonyítjuk, hogy ez nem igaz.

Fonyód-Bélatelepen található a Panoráma, vagy más néven Szaplonczay sétány, amely egy magyar orvosról, a Bélatelep alapítójáról, Szaplonczay Béláról kapta a nevét. A villasorral szemben alakították ki a sétányt, amit korlát véd, s csodálatos kilátás nyílik innen a Balatonra és az északi part tanúhegyeire. Pihentető, lelket feltöltő és romantikus sétára ez a helyszín kiválóan alkalmas. Különleges helyszín, sokkal több, mint egy vízparti sétaút. Ha hosszabb ideig szeretnénk gyönyörködni a kilátásban, leülhetünk valamelyik csodálatosan faragott kőpadra, amelynek már a látványa is kulturális élmény. A százéves fák élő védőfalként állnak a sétányon.

Ezt a csodálatos helyet természetesen autóval is meg lehet közelíteni, mi mégis a sétát javasoljuk, hiszen már a sétányhoz vezető út is tele van meglepetéssel.

Maga a sétány olyan, mint egy mesebeli erdő. Személyes kedvencem az a rész, ahol a hatalmas fák úgy érnek össze, mintha alagutat formáznának, biztosítva az árnyékot, a levelek között beszűrődő napsugarak játékát és a hely bensőségességét. Érdemes a kirándulóknak ezen a ponton megállni egy kicsit, beszívni a helyből áradó nyugalmat, átadni magukat annak az érzésnek, amit hívhatunk pihenésnek, feltöltésnek, lélekgyógyításnak, az biztos, hogy szükségünk van rá és jó hatással lesz ránk.

A városban élő ember távol került a természettől, nem véletlen, hogy sokan virágokat vagy fűszernövényeket nevelnek az erkélyen. Ha kirándulunk, ösztönösen csöndben vagyunk az erdőben, úgy érezzük, hogy a természet templomában sem illik kiabálni. De miért is kiabálnánk, amikor megnyugtató csend vesz minket körül. Ugyanezt érezzük a strandolóktól elhagyott vízpartokon is, ráadásul a víz mindig magában hordozza a végtelen szabadság érzését. Akkor is, ha nem tenger, hanem tó, s ebben a kategóriában a Balaton kiemelkedik mind közül.