Pár éve, egy üzleti út miatt kellett leutaznom a Balatonra. Február eleje volt, hideg, havas idő és amikor elhaladtam a tó mellett, meg kellett, hogy álljak.

Számomra akkor elképesztően szürreális volt az egész. Ott álltam és úgy éreztem, hogy enyém az egész Balaton, mert közel és távol nem volt senki rajtam kívül. Elképzeltem, hogy milyen érzés, amikor nyáron állok ugyanott és mennyire más, mikor izzadtan, - általában mindig kissé leégve -, szúnyogcsípéstől vakaródzva is élvezzük a nyarat a baráti társasággal, ahogy éppen leszállunk egy hajóról, vagy csak simán sétálunk a parton.

Nagyon szeretem a Balatont és azon gondolkodtam, hogy önszántamból miért nem jutott eszembe soha a nyári évszakon kívül. Mégis miféle szerelem ez így?

Nem baj, hálás voltam, ahogy ott álltam azon a februári délelőttön, mert jobb később, mint soha alapon rájöttem, hogy én minden évszakban szeretném megismerni ez a csodás helyszínt!

Olyan nyugodtság lett úrrá rajtam és olyan békés volt minden, hogy évekre bevésődött az emlékezetembe ez a pár perces emlék.

Aztán persze újra eltelt pár év és nem tartottam magam az elhatározásomhoz, mert mindig közbe jött valami, egészen idén tavaszig, amikor a járvány nem meglepő módon az én életemet is felforgatta és újra tervezésre ösztönzött.

Több mint 15 éve élek Budapesten, amit imádok, de a karantén alatt kijöttek az ellentétek köztem és a város között. Egyre gyakrabban éreztem azt, hogy kell a nagyobb szabadság, a természethez való közelség és újra bevillant ez a hideg, februári, balatoni emlék és ezzel együtt az elhatározás: Költözöm a Balatonra!

A döntés után már „csak” azt kellett kitalálnom, hogy mégis hová? Az tudtam, hogy a nyári sláger városok nem jöhetnek szóba még akkor sem, ha a legtöbb időt ezeken a helyeken töltöttem. Pontosan emiatt a nyári vakáció alatt, több kisebb városba is kirándulgatunk és fedeztünk fel új helyeket, már csak a tömeg kerülése végett is és persze célirányosan is, hogy megtaláljuk az új otthonom.

Egy barát, aki már ismerte a szándékom, hívott el Fonyódra ősszel, amikor a korlátozások újra életebe kezdtek lépni. Foglaltunk nekem szállást és egész nap kirándultunk, megnéztük a híres Kriptavillát és persze a Vár-hegyet. Elmentünk a híres fonyódi piacra, ami egy felüdülés volt, de bevallom, hogy engem Fonyód konkrétan a földrajzi elhelyezkedésével „vett meg”.

A szállásom ablakaiból a varázslatos badacsonyi panorámára volt rálátásom. Alig vártam, hogy reggel legyen és az erkélyen igyam meg a kávémat és ugyanígy örültem a naplementének is.

Nem lehet rám azt mondani, hogy túlságosan ezoterikus beállítottságú lennék, de ha mégis, akkor azt mondanám, hogy Fonyódot biztos támogatja valamelyik csakra, mert órákat tudtam az erkélyen ülve bámulni a kilátást. Mi ez, ha nem a totális lelki feltöltődés!

A vonzás törvényében viszont határozottan hiszek, mivel, amikor fájó szívvel utolsó nap kijelentkeztem a szállodából, ami igazából egy apartmanház volt, sőt, Magyarország első, amolyan okos apartmanháza és elég volt minden a mobilomról intézni, kiderült számomra, hogy ebben az épültben tulajdonképpen eladó, vagy éppen már eladott lakások vannak és én is éppen egy ilyen eladott lakást bérleltem.

Azonnal elkezdtem a weboldalt böngészni és imádtam a koncepciót! Egy lakópark, ahol ha vásárolsz egy lakást, akkor vagy azért, mert ott akarsz élni, vagy befektetésként. Utóbbi esetén a működnek ezek a lakások apartmanokként, melynek a kiadásáról az ingatlant üzemeltetők gondoskodnak és hát valljuk be, hogy egy balatoni lakás, mint befektetés még mindig nagyon vonzó, de a sok macera, ami ezzel jár, az már nem annyira.

Úgy döntöttem megtaláltam a számomra ideális megoldást, hiszen ha menet közben meggondolom magam, akkor sem mondhatom, hogy nagy hülyeséget csináltam, mert egy ilyen ingatlan tényleg mindig jó befeketés, főleg, hogy helyettem gondoskodnak az ingatlan bérbeadásáról, karbantartásáról, szóval mindenről, amit én egy klasszikus nyaralóba soha nem vállalnék be. Nem az én világom, hogy csekkoljam a bérlőket, mossam az ágyneműt és izguljak a berendezésért, de ez így elég más!

Szóval már kitalálható, hogy bizony feladtam a budapesti életem és itt vásároltam első körben egy lakóingatlant, ami azt jelenti, hogy leköltöztem, egy csodás, panorámás, csendes, Balaton vízparti apartmanba.

Miért első körben? Mert erősen gondolkodom még egy lakás vásárlásán befektetés céljából ugyanis a pesti élet felszámolása azzal is járt, hogy a fonyódi élethez sokkal alacsonyabb költségekkel párosulnak, kezdve a lakás megvételétől.

Még csak két hónapja élek itt, de már most nem értem, mire vártam eddig. Kvázi az első nap beilleszkedtem és minőség változást hozott az éltembe a vidék. Persze én szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a munkám nincs helyhez kötve, viszont mivel most egyre többen éreznek rá a home office ízére, gondoltam, adok egy kis bátorítást, hogy merjetek váltani. Én nem vagyok egy nagy befektetési guru, de azt bőven kiderült az elmúlt időszak alapján, hogy a vidéki ingatlannal nem lehet mellé lőni, főleg ha a az a Balaton partján van!

Amióta átettem a székhelyem vidékre, végre olyan nyugalmat élhetek meg, amire már nagyon régóta vágytam és így a 2021-es évhez is sokkal kiegyensúlyozottabban és főleg magabiztosabban állok neki. Hoztam egy jó döntést!

AJÁNLÓ >>: SUNSET RESORT: Magyarország első, Balatonon elhelyezekedő félautomatizált apartmanhotele!